Diszlexia

„A diszlexia definíciója a tudomány mai állása szerint – és még egy jó ideig – empirikus: Abból a tapasztalatból indul ki, hogy egyes, egyébként normál képességű gyermekek az anyanyelvi oktatás során olyan mértékben elmaradnak az olvasás-írás területén társaiktól, hogy az lényegesen nehezíti iskolai beilleszkedésüket, negatívan befolyásolja későbbi pályaválasztásukat, csökkenti esélyeiket a társadalmi érvényesülésben, és közülük egyesek mint funkcionális analfabéták élik le életüket.”

A diszlexia egy olyan nyelvvel, beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavar, melynek fő tünete, hogy a személy olvasási képessége elmaradott az életkora, iskolázottsága és intelligenciája alapján elvárható szinttől.

Gyermekeknél a diszlexia tünetei leggyakrabban az olvasás pontosságában, az olvasás tempójában, a szövegértésben, az írásban, a beszédben és a magatartásban jelentkeznek. Azok számára, akik diszlexiában szenvednek, nehézséget okoz a betűk, szavak és számok felismerése. Gyakran előfordul, hogy a betűket felcserélik vagy ellenkező irányban olvassák. A diszlexiás gyermekek nagy része lassan olvas, így olvasásvizsgálatkor a nagyon magas olvasási idő is árulkodó jel.

Az olvasás nehézségén túl a szövegértés is gondot okoz, az olvasott szövegre nehezen és hibásan emlékeznek, a szöveg tartalmát, illetve lényegét nem képesek visszaadni. A diszlexiának egyéb területeken is mutatkozhatnak tünetei, okozhatja szerialitás zavarát, a téri-idői orientáció zavarát, gyengébb ritmusérzéket, a finommozgások vagy akár a nagymozgások koordinálatlanságát, dominanciazavart és eltéréseket a látásban.

Ugyan az olvasni még nem tanuló gyermekek még nem tekinthetők diszlexiásnak, mivel társaikhoz képest nem elmaradott a képességük, korai jelei lehetnek már iskolakezdés előtt is. A diszlexia rendezése annál eredményesebb, minél korábban megkezdik, így a diszlexia-veszélyeztetett gyermekeknél ajánlott az olvasástanulás megkezdése előtt elkezdeni a diszlexia-prevenciót, mellyel elkerülhető, hogy a gyermek helytelen olvasási szokásokat vegyen fel, hogy elveszítse az olvasással kapcsolatos motivációját vagy hogy másodlagos magatartászavarok, illetve neurotikus tünetek alakuljanak ki.

A diszlexiás gyermekek a hagyományos tanítási módszerekkel csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megtanulni olvasni. Meixner Ildikó szerint számukra a szintetikus olvasástanítási módszer a legalkalmasabb, mely nagyon jól alkalmazható a magyar nyelv erősen fonematikus írásrendszerére. Az idegen nyelvek tanulásával legtöbbször a továbbiakban is nehézségeik lesznek, azonban előfordulhat olyan, hogy egy nyelv tanulásakor akár tünetmentesek míg egy másik nyelvnél súlyos tünetei mutatkoznak a diszlexiának.

A diszlexiának két típusa van, a fejlődési diszlexia és a szerzett diszlexia. A fejlődési diszlexia öröklődhet vagy kialakulhat születés során szerzett apró károsodások vagy egy baleset következményeképp is. Ezen kívül okozhatja az idegrendszer részleges fejletlensége vagy akár rejtett kancsalság is.

Másik típusa a szerzett diszlexia, más néven másodlagos diszlexia. Ebben az esetben a diszlexiának nincsen biológiai oka, az idegrendszerben nincsen sérülés, a részképességzavar mögött külső tényezők vagy lelki okok állnak. Ezek közé tartozik, ha olvasástanítás során módszertani hibát követnek el, ha a gyermek későn érő típus vagy hátrányos szociális helyzetű. Szerzett diszlexiát okozhat még a túlzott tévénézés és számítógépezés vagy az összezavart lateralitás (balkezesek átszoktatása).